Udvari sütő-főző kemencék

 

 

Három tepsis, guruló lábon álló, fatüzelésű hordozható kemence mérőműszerrel és kéménnyel       

 330 000ft

Hagyományos építési stílusokat tovább víve, azokat modernizálva építem ma a különböző igényeket kiszolgáló kemencéket. Itt elolvashatjátok, honnan indultak el a kemencék és ma milyen típusúakból választhatnak a megrendelők.

 

A kemence építés eredete

Amióta az ember ismeri a tüzet és tudja, hogy meleget ad, s a tűznél sütött étel ízei is sokkal zamatosabb, mint a nyers dolgoké, azóta szeretné az ember, ha tűz engedelmeskedne neki.  A barlangban lakó ősemberek kezdetben csak a földre raktak tüzet, amit gondosan őriztek, majd ezt kezdték el kövekkel körbe rakni.

Az ókori Római Birodalomban azonban már építettek falfűtési funkciót ellátó külső tüzelésű kemencéket, amelyek füstjét a helyiségekben elhelyezett üreges oszlopok belsején át vezették ki a szabadba. Már rómaiak felfedezték, hogy milyen jól tartják a meleget ezek az építmények és ezeknek a különféle módozatai a fűtő és sütő kemencék kezdtek el terjedni birodalom szerte.

Hazánkban a 13. század környékén kezdtek el kialakulni a mai kemencék. Egyszerű építési módjuk és jó hőtartó képességük miatt terjedtek el elsősorban Magyarországon is. Nem beszélve arról, hogy a kemence építéshez szükséges természetes alapanyagok bárhol könnyen és olcsón hozzáférhetőek voltak.

A ma ismert búbos kemence ősei a 15.-16. században épített bögreszemes kemencék voltak. A búbos kemencék oldalát csempékkel rakták ki, hogy fokozzák a hőtároló képességét, és a fűtésük kívülről történt, hogy a fűtött helyiségekbe ne kerüljön füst.

 

A kemence építés szempontjából 3 típust lehetett megkülönböztetni:

• sütésre, főzésre használatos kemencék, amelyeknek az aljába, ne égjen ki a tűzhely túl hamar, hőszigetelés céljából cserépdarabokat tapasztottak.
• Szárításra, pörkölésre szolgáltak azok a kemencék, – a tartósítás egyik formájaként – amelyeknek a tűztere alá szalma-, illetve gazréteget terítettek.
• Füstölőkemencék, – a tartósítás másik jellemző formája – amelyek alja tapasztás nélküli és egyenetlen volt. Méretét tekintve ezek voltak a legnagyobbak, hogy minél több ételt lehessen megfüstölni egyszerre velük.

A kemencéknek általában alul fehérre meszelt ülőkéjük, padkájuk volt, amely körbe öleli az egész kemencét. Vonalvezetése egészen változatos volt, a kemence építő mesterek stílusától függően, lehettek íves vagy szögletesek. A megrendelők igényeinek megfelelően mind a kemence, mind a padka szélessége változó volt. A padkák a kemence nagyságával arányosan 10-50 centiméter között változtak. A padka fölötti megemelt ülőrész neve a kuckó vagy kispadka néven ismert. A megbüntetett gyereket sokszor ide ültették fel, ezért duzzogónak is nevezték.

A padka másik fontos része a kemence teste és a hátsó fal közötti zug, amelyet kuckónak vagy sutnak neveztek. A kuckó 30-40 cm széles, a padkával egyező magasságú, vagy kissé megemelt búvóhely, amelyet a gyerekek nagyon kedveltek.

A sütő, aszaló kemencéket fával fűtötték, a füstölőket, pedig könnyen égő anyagokkal, faaprítékkal, fűrészporral. Szabadon álló kemencét elsősorban ott építettek, ahol nem volt konyhai sütőkemence. A szabadon álló kemence előnye, hogy nyáron nem melegítette fel a lakást, ha sütöttek-főztek. Télen a belső kemence tett jó szolgálatot, mert a sütéskor keletkezett meleg jól befűtötte a szobát is.

A kemencék alját nem süllyesztették a földbe, hanem a talaj szintjére, vagy padkára építették. A tűztér oldala sárból készült, melyet vessző vagy nádvázra tapasztottak majd az egészet kiégették. Így tűztér is tartós volt nem égett és használódott el túl gyorsan, s ha cserélni kellett, akkor is könnyen megoldható volt, anélkül, hogy meg kellett volna bontani a kemencét.

 

Kemence építés az utóbbi 300 évben

A 17.-18. századi külső kemencéket elsősorban fűtésre használták és a biztonság kedvéért tűzbiztos tetővel igyekeztek ellátni azokat, a kemencétől, s az onnan kiszálló parázstól nehogy lángra kapjanak a tetők. A 19. században inkább már sütőhelyként használták a külső kemencéket is.

A 20. században már jobban elterjedtek a külső kemencék, a szobai kemencék, pedig a fűtési kultúra megváltozása miatt visszaszorultak. Füstölésre, kenyérsütésre ekkoriban a külső kemencéket használták. Sok falu határában közös használatú kemencéket építettek. Ezeket a kemencéket, mindig tavasszal újították fel, és meghatározott rend, beosztás szerint sütötték benne a kenyereket a családok.

Kemence építés ma

Az alább felsorolt típusú kemencékből egyedi igényeknek megfelelő bármelyik választható. Bármilyen típusú kemence építési igényével kérem vegyék fel velem a kapcsolatot.

Beltéri csikós tűzhely, kemencével

Udvari sütő főző kemencék

 

Hordozható kemencék

Elektromos kerámia égetőkemencék

A kemencével kapcsolatos cikkeinket elolvashatod, ide kattintva.